Cicás történetek

ÚRI NEGYED- MASAMÓD
VESZEDELMES VISZONY XIV. LAJOS UDVARÁBAN

Bizony érdekes dolgok is megesnek a cicák világában. Masamód, a híres költőnő, Madame Deshouliéres cicája, beleszeretett egy kutyába! A kutyát Malacnak hívták, és de Vivonne marsall volt a gazdája. Moncrif, a macskák nagy történetírója a XVIII. század derekán megjelent alkotásában hűen idézte a költőnő szavait.
A költőnő, aki egyébként humoros, nyitottsággal, kellő tudással megáldott asszony volt, különös örömét lelte abban, hogy cirmosa nevében, versben levelezzen más állatokkal, így Malaccal is.
A két állat szerelmének sikamlós történetét maga a költőnő örökítette meg nem kisebb műalkotásban, mint egy verses tragédiában. A macskák, avagy a Malac halála.
„Miau, miau, hulljon,csak hulljon könnyem,
Az ősi gyűlölség hiába,
Melyet az ég rendelt, s a szív beledöbben;
Malac lefegyverzett könnyen,
Elvesztem, mert kigyúlt hű lángom iránta”

Sajnos Malacnak torkossága okozta a vesztét, így nem élvezhette sokáig szerelmét.

A képen XIV. Lajos látható


ÚRI NEGYED – BRILIÁNS
XV. LAJOS KIRÁLYI KEDVTELÉSE

A 17. században jelentek meg Franciaországban a perzsa és az angóra macskák első példányai. Meg is indult a cicák kereskedelme. Luxuscikké váltak. Különösen a király, és így természetesen egész versailles-i udvar, bolondultak értük.
Lajos úgy bizonyította macskaszeretetét, hogy hagyományos Szent-János tűznek véget vetett. Annak a barbár szokásnak, ahol egy zsákban macskákat vetettek tűzre.
XV. Lajos már fiatal kora óta szerette a cicákat, már kamaszkori társa volt egy fekete macska.
A király és felesége az angóra macskákért rajongott. Kedvence egy fehér angóra volt, mely a Briliáns nevet kapta. Az udvarnokoknak még megsimogatniuk sem volt szabad, s akire Briliáns ferde szemmel nézett, annak jobb volt, ha elhagyja Versailles-t. Több híres festő is megfestette az ország első macskájának alakját. 1761-es párizsi Szalonon állították ki.
Maria Leszczynska, Lajos lengyel felesége is a különleges angóra macskákért rajongott.
Cicái bármit megtehettek. Még a Versailles-be látogató hercegnők bundáját is szétszedhették, és rá végezhették dolgukat. Ráadásul a panasztevőt torkolta le, azzal, hogy jobban teszi ha otthon marad vidéken. Maga a király nem vetette meg az ízetlen macskatréfákat, halálra ijesztve az udvarban tartózkodó hercegeket.


ÚRI NEGYED – LUCIFER
A BÍBOROS KEDVENCEI

Volt-e valaha nagyobb macskabolond az egyházi személyiségek között, mint Richelieu bíboros?
Talán azért kereste a macskák társaságát, hogy megfeledkezzen a XIII. Lajossal kapcsolatos, nyomasztó állami terheiről? Tény, a macskák hihetetlenül nagy szerepet játszottak életében. Az évek során sok macska töltött boldog napokat mellette. A Louvre egyik termében főúri módon berendezett egy macskalakosztályt, és cicái itt élték boldog életüket. Több lakáj is foglalkozott ellátásukkal, takarítással, etetésükkel. Egy szolga rendszeresen beszámolt az állatok viselkedéséről és tetteiről, és a bíboros maga kísérte figyelemmel egészségi állapotukat.
Különleges neveket kaptak a cicák, érdekes módon, a kedvenc, egy fekete cica, a Lucifer nevet viselte. A bíboros ébredése után azonnal a macskáihoz sietett, hogy simogassa, kedvesen beszélgessen velük. Ha államügyekkel foglalkozott, nem is ritkán, reverendája redőiben valamelyik macskája összegömbölyödve vele volt.
Nem csak saját macskáinak viselte gondját. Járadékot fizetett egy szegény asszonynak, amelyet megfejelt a macskája ellátása érdekében. Mikor a cicának kölykei születtek, külön pénzt küldött nekik.
Sajnos a kedvenceknek nagyon gyalázatos módon ért véget életük. A bíboros halála után néhány részeg testőr betört a macskák termébe, és megfojtották mindet. Majd elvitték a tetemeket egy fogadóba, ahol szegényeket megfőzték. Ilyen szörnyű sorsra jutottak a macskák bíborosának kedvencei.


ÚRI NEGYED – A HALÁSZÓ MACSKA
EGY KÉNBŰZT ÁRASZTÓ UTCA

Párizsban, a latin negyedben van egy utca, melyet a Halászó macska utcájának neveznek.
A története: A XV. szd.-ban a Mosónők új utcájának hívták ezt a kis átkelőt. Egy fekete macska odaszokott, és fantasztikus ügyességgel, egyetlen csapással képes volt kifogni a halakat a vízből, amelyekből nap mint nap lakmározott. Ez az utca a folyópartra épült mosodához vezetett. Ennek a fekete macskának volt egy kanonok gazdája, név szerint dom Perlet, aki alkímiai kísérleteiről volt hírhedt. Ez az egyházi személyhez méltatlan viselkedés felkeltette a Sorbonne három diákjának a kíváncsiságát.
Megfigyelték, hogy a macska és gazdája soha nem látható egyszerre, és arra a következtetésre jutottak, hogy a két fekete teremtmény egy és ugyanaz, s hogy mindez a kanonok ördöngös mesterkedésének az eredménye. Galád módon elkapták a macskát, megölték, és a tetemét a Szajnába dobták. Attól a pillanattól a kanonokot senki nem látta. A bíróság a három diákot a kanonok meggyilkolásáért bitófára ítélte.
Néhány nap múlva mind a kanonok, mind a fekete macska felbukkant. A kanonok misét tartott, a macska visszatért kedvenc időtöltéséhez a mosoda mellett. Attól fogva a kis utcát a Halászó macska utcájának nevezték, és senki sem próbálta meg összeakasztani a bajszát a vén kanonokkal és különös macskájával…

A képen a Halászó macska utcája látható


ÚRI NEGYED – JÓ HYWEL MACSKÁI
VÉGRE TÖRVÉNY VÉDI ŐKET

A középkor kegyetlen szokásai közé tartozott a macskabőr-kereskedelem, mely Európa szerte megtizedelte a szegény macskákat. Teljesen elfogadott dolog volt, mindaddig, amíg Dél-Wales fejedelme észbe nem kapott. Vagy nagyon szerette a macskákat, vagy csak egyszerűen rájött, hogy az egerésző-patkányírtó sereg száma alaposan megcsappant, törvényt hozott ebben az ügyben. És most először a jog a macska védelmére kelt. Jó Hywel (X.szd.) törvénye értelmében nem lehet büntetlenül megölni és megnyúzni őket. A macskának értéke lett, melyet kora és egérfogó képessége határozott meg. Ha valaki törvényt sértett, a macskát farkánál fogva függőlegesen kinyújtóztatták, és annyi búzát öntöttek rá, ami még a macska farkát is beborította. Ez volt az ára. Ha nem volt búza, egy gyapjas anyajuh és báránya volt a csereérték. A büntetés.
A fáraók macskái után Dél-Wales egerészői voltak, akiket törvény védett, mégis több évszázadot kellett várni arra, hogy Európában napvilágot lásson az állatvédelem fogalma.


ÚRI NEGYED – PANGUR BAN
MACSKA VAGY SZERZETES?

A VIII. században – amikor a macskákra igen gyászos idők jártak – egy írországi kolostor csendjében barátság szövődött egy szerzetes és jámbor macskája között. A cica fehér volt, és Pangur Bannak hívták. A szerzetes verset írt róla, mely túlélte a századokat és így kezdődik:
Magam és Pangur Ban cicám
Egyazon hívatást űzünk:
Ő egerészik nagy kéjjel,
Én szavakat űzök éjjel. (L.Bobis ford.)
1953-ban Samuel Barber megzenésítette a két faj közti testvériségnek ezt a himnuszát.
A vers is bizonyítja, hogy a középkori Írországban már mutatkoztak a macska újjáéledő megbecsülésének első jelei. A 800 körül keletkezett Book of Kells kódex lapjain már nagy számban fordulnak elő.
A X. században a szobrászat is felfedezte őket. A muiredachzi kelta kereszt lábánál is egy macska található. Először csak a templomok kapuján jelennek meg szobraik, majd a gótikus művészet beköltözteti a székesegyházak mélyébe, ahol a macska a legbarátságosabb arcát mutatja. Akkoriban még csupán az egyházi emberek tudtak a fából faragott macskafigurák létezéséről, még nem virradt fel a cicák napja…


ÚRI NEGYED – A GATTA
BÁSZTET RÓMAI LÁNYAI

Elhamarkodott kijelentés, hogy a rómaiak megvetették a macskákat. Irigylésre méltó helyet foglalt el a város és a civilizáció körében, mint az otthon, a gazdagság egyfajta őre, a gyermekek védelmezője. És ezt az egyiptomi Basztet istennő hagyományozta rá. A Gattán ( a Macska utcája) a Gabrielli- palota párkányzatán még ma is látható egy kis márványmacska, mely valószínűleg az i.sz. V. században lerombolt Izisz szentélyből származik.
A macska megjelenik a Róma környéki és pompei mozaikokon, amelyek az állatot otthonos környezetben ábrázolják.
Tiberius Gracchus a Szabadságnak szentelt templomot emeltetett az i.e. II..szd.-ban Rómában, és az istennő lábánál egy fekvő macska szobrát helyezték el.
A latin felis név eredetileg a vadmacskát és a menyétet jelentette, később használták házimacska értelemben is, amíg a latin cattus meg nem jelent a IV. században, Palladius Értekezés a földművelésről című könyvében.


ÚRI NEGYED – HÉRODOTOSZ MACSKÁJA
KIVÁNCSISÁGBÓL FAKADÓ SIKER

A görögök mindaddig semmit nem tudtak a macskákról, míg Hérodotosz (i.e. 480-420) hosszú utazást tett Egyiptomban és igen meglepő újságokkal szolgált az eddig ismeretlen állatról. Ez a leírás a Történetek című munkájában szerepel. Mindent leír az egyiptomi macskakultuszról. Szicíliai Diodórosz görög történész az i.e. 1.szd-ban elbeszéli, hogyan lincselték meg egyiptomiak Caesar egyik katonáját, aki véletlenül elpusztított egy macskát.
„Amikor egy házban kimúlik egy macska, - írja csodálkozva a görög történetíró – bánatában mindenki leborotválja a szemöldökét. A tetemet szent helyre viszik, bebalzsamozzák, majd szertartásosan eltemetik őket Bubasztiszban.
Hérodótosz pontos leírása felkeltette honfitársai érdeklődését, kiváltképp azokét, akik eddig menyéttel vadásztak az elszaporodott rágcsálókra.
Az egyiptomi macskák iránti kereslet föníciai kereskedők közvetítésével hamarosan felvirágzott, csakúgy mint a macskarablás Egyiptomban.

A képen egy egyiptomi mau macskát láthatunk.


ÁLMOK ÉS LIDÉRCNYOMÁSOK – IDŐJÓS ÚR
MEGBÍZHATÓ, MINT EGY BAROMÉTER

Akinek van macskája, megfigyelhette, legalább olyan jó időjós, mint egy béka. Persze csak akkor, ha hiszünk elődeinknek…
Egy 15.szd-i megfigyelés (A guzsaly evangéliumai) : „ha macskát látsz a napon ülni az ablakban, és felemelt mancsát a füle mögé helyezi, biztos lehetsz abban, hogy aznap nem fog esni…” Természetesen mindenki tudja, hogy ez a mozdulat a mosdó macska mozdulata, ennek ellenére több régi mondókában is fellelhető ez a hiedelem:
„Macska mancsa füle mögött,
Jelenti a napos időt.”
A Vogézek környékén élő parasztok eképpen vélekedtek: „Hátrahúzza az esőt.” De hiszen az ókori vallások is az esőhöz és a termékenységhez kapcsolták a macska alakját.
Miközben őseink a macska viselkedését figyelték, néha öntudatlanul is az etológia úttörőinek mutatkoztak.: A macska dorombol és dörzsöli az orrát? Ez jó időt ígér. Ha az állat idegesen izgett-mozgott, karmolta a földet, szőnyeget, felmászott a függönyre, akkor heves vihar vagy zivatar készülődött. Egy nyughatatlan, fel és alá mászkáló, nyávogó macska szelet jósolt, és abban az irányban karmolta a padlót, ahonnan a szélroham várható volt. Ha az állat a fűtőtesthez húzódott, rossz idő közeledett, és ha a hátát fordította a tűzhelynek akkor havazásra lehetett számítani.
A macska testhelyzete alvás közben a helyiség hőmérsékletétől függött, amiben semmi meglepő nincs. Minél hidegebb volt, annál jobban összegömbölyödött, melegben pedig a hűvös padlóra feküdt.
Ugyanakkor elképzelhető, hogy négylábú társunk ösztönösen megérez egyes természeti jelenségeket. A tudósok is osztják azt a véleményt, hogy a macska képes előre látni pl szélvihart, ciklont, vihart, földrengést, vagy vulkánkitörést.
A macskák rendkívül érzékeny az elektrosztatikus töltések, a mágneses erőterek változására, a talajrezgések erősödésére. Ezért képes az embernél előbb megérezni egyes különleges meteorológiai vagy klimatikus eseményeket.


ÁLMOK ÉS LIDÉRCNYOMÁSOK – A LEVÉLTÁROS MACSKA
KUTYA-MACSKA BARÁTSÁG

A hiedelmek szerint, egy dolog biztos, kutya és macska között sosem létezhet barátság. Mindenki tudja, azért ez nem mindig felel meg a valóságnak. 

De hát honnan származik a két faj közötti ádáz harcba vetett hit? 

Egy vallon legenda derűsen megvilágítja e vad versengés eredetét. Valaha vidéken a kutyák és macskák megállás nélkül perlekedtek azon, ki az úr a háznál, mind a tűzhely előtt szeretett volna lustálkodni. Az ellentét olyan ádázzá fajult, hogy az állatok Isten bírói széke elé álltak igazságot kérni. A kutyák arra hivatkoztak, hogy ők védik a házat és hűségesen szeretik a gazdáikat, míg a macskák joggal érvelhettek, hogy nélkülük hemzsegnének az egerek és a patkányok a pincében és a padláson. Isten döntött, a kutyák őrzik a tűzhelyet nappal, a macskák pedig éjszaka. Alá is írták egy pergamenen a szerződést, az élet pedig visszatért a rendes kerékvágásba. 

Csakhogy a macskák mindig egy-két perccel, majd órával kevesebbet engedtek a kutyáknak, míg végül a kutyáknak járó időt teljesen elorozták. Megint csak állt a bál, és újra a teremtő elé kellett vonulniuk akkora ugatás és nyávogás mellett, hogy az Úr belefáradt, és átadta a döntést Szent Péternek. A tárgyaláson mindkét fél rosszhiszeműnek bizonyult, nem is mozdult előre az ügy egy tapodtat sem. Mígnem a mennyei bíróság előtt át nem szaladt egy egér. Több se kellett, egy macska elébe ugrott és bekapta. A kutya, amelyik a pergamenre írt szerződést tartotta, eltátotta a száját. Csak erre várt az egyik kandúr, kimeresztette a karmait, nekiugrott a kutyának, elkapta a becses iratot és egy szempillantás alatt lenyelte. Példa arra, hogyan kell a fontos iratot megőrizni. Azóta a kutyák megállás nélkül űzik a cirmosokat, abban a reményben, hogy egyszer talán fellelhetik a pergament, amelyet valaha ellopott tőlük a vakmerő levéltáros macska. 

ÁLMOK ÉS LIDÉRCNYOMÁSOK – A „MACSKAKIRÁLY” 

NAGYON IS NÉPES VADON

A nevét nem tudja senki, mindenki csak úgy emlegeti „macskakirály” , az angolszász országokból származó, szájhagyomány útján terjedő legenda szereplőjét. 

Úgy mesélik, hogy egy utazó nekivágott az ismeretlen vadonnak, hogy felkeresse egy pap barátját. A lombsátor alatt mendegélt, el is tévedt, és alkonyatig bolyongott, amikor egy tisztásra bukkant, amelyen egy ókori cirkusz romjai álltak. Furcsa, szokatlan zajt hallott, és gyorsan elbújt egy vastag fa törzse mögé. Egyszer csak minden irányból a legkülönfélébb színű macskák bukkantak fel, és illedelmesen helyet foglaltak az amfiteátrum lépcsőin. A leselkedő azt hitte, álmodik, de nem. Kisvártatva egy csapat macska lépett be a félkörbe. Panaszos hangú, apró trombitát fújtak, és négy macskát vettek körül, akik egy koronával ékesített kicsiny koporsót hoztak. Szemmel láthatóan gyászmenetről volt szó. Amikor vége lett a szertartásnak, valamennyi macska eltűnt a vadonban. A férfi újra magára maradt, és nagy nehezen sikerült kijutnia az erdő szélére, ahol megpillantotta az őt váró ház világító ablakát. Mivel nagyon felzaklatta a jelenet, melynek szemtanúja volt az erdőben, elmesélte kalandját a vendéglátójának. Amikor a mesében a koronás koporsóig ért, a pap macskája, aki eddig a tűzhely előtt szundikált, fölemelte a fejét és így kiáltott:” Mákvirág meghalt? De hiszen akkor én vagyok a macskakirály!”. Ezzel kiugrott az ablakon és elrohant az erdő felé… 

ÁLMOK ÉS LIDÉRCNYOMÁSOK - CHARLIE 

A TENGER MUNKÁSAI 

A macskákat a tengerészek mindig szerették a fedélzeten, mert a fáradhatatlan egerészők sok kártól megmentették a hajókat. 

A 20.szd. utolsó éveiben a királyi brit tengerészet Pembroke nevű hajójának Charlie nevű fekete kabalamacskáját a legénység ünnepélyes katonai tiszteletadással helyezte örök nyugalomra, melyet hosszú és lelkiismeretes fedélzeti munkájával érdemelt ki. 

Hagyomány, hogy egy vagy több macskát kell behajózni, valószínűleg igen régi. Első írásos bizonyíték a 15.szd.-ból maradt fenn, amikor a genovai biztosítók kötelezővé tették a macskákat, hogy a gabonát, köteleket, kelméket megóvják, épségüket biztosítsák. A velenceiek is hamarosan így intézkedtek, és egyes tengerészek „macskapásztori” megbízatást kaptak e fedélzeten. A macskák élelmezéséről gondoskodtak, és ügyeltek arra, hogy nehogy véletlenül valamelyik egérgyilkos kiszálljon a hajóról. 

A 17.szd-ban Colbert, a tengerészeti miniszter is meghonosította ugyanezeket az intézkedéseket Franciaországban, ahol híres rendelete óta vált híressé a mondás: „ A hajó készen áll a tengerre szállásra; két macska tartózkodik a fedélzeten. Jóval később Loir, Le Havre közegészségügyi felügyelője javaslatára, direkt jól vadászó macskákat kerestek a hajókra és a kikötőkbe. A japánok bobtailt, mikenekót vittek a fedélzetre, azt mondják ez a fajta megérzi a vihart. A francia tengerészek és halászok meg úgy hitték, a macskák a fedélzeten jó szelet biztosítanak. .Ugyanakkor az a babona is élt, ha macskával találkoznak, mielőtt hajóra szállnak, az rossz halászatot jelent. 

A macskától persze sosem állt távol a kétértelműség… 

A képen a japánok kedvenc macskája látható. 

ÁLMOK ÉS LIDÉRCNYOMÁSOK - GIBB 

A POLITIKAI SIKERHEZ VEZETŐ ÚT

Hogyan lehet valakiből háromszor is London lordmajorja? Egy fekete macska segítségével. Amikor Dick Whittington Londonb érkezett, a Highgate tetején megszólaltak a harangok és a fenti kérdést zúgták. De hogy kezdjen hozzá? 

Talált egy keletre készülő hajót, amely el is vitte egy olyan helyre, ahol rengeteg volt a patkány, a macskát meg senki sem ismerte. Az a pompás ötlete támadt, hogy felajánlja a nála lévő fekete macska, Gibb segítségét az uralkodónak. Gibb cica nagyon serény volt, és hamar eltüntette a patkányok seregét a palotából. Hálából arannyal halmozták el, és csinos vagyonnal tért vissza Londonba. 

Whittingtont háromszor választották polgármesterré. 1423-ban hunyt el, de története semmit nem veszített fényéből. Mint ahogy Gibb kndúré sem, a 19. szd. vége óta trónol Highgate Hill tetején. A történet számos mesét, színdarabot ihletett. 

Prózaibb leírások szerint Dick ügyes kereskedő volt, aki áruját cats néven ismert hajók fedélzetén szállította.

ISTENEK ÉS CSODÁK – SZINH 

A legendás szempár 

A burmai szent templommacska rendkívül népszerű szépsége és kellemes természete miatt.Ehhez a szeretethez a származásával kapcsolatos legenda is hozzájárul. Az eset egy burmai szentélyben történt. Cun Kian Sze istennő tiszteletére épült ez a bizonyos szentély. Az istennő aranyszobrát zafírberakásos szempár ékesítette. A templom legidősebb szerzetese személyesen ügyelt a szentélyben lakó 100, makulátlan fehér szent macska ellátására. Közülük Szinh volt a kedvence. 

A templom kincseire vágyakozó banditák egyik éjszaka megtámadták a szentélyt, és megölték az idős szerzetest is. Ekkor különös dolog történt. Szinh a szerzetes hátára ugrott, mintha meg akarná védeni. A gonosztevők hitetlenkedve látták, hogy a macska szeme aranysárgáról zafírkékre változik, bundáját barna foltok lepik el, mancsa vége, amely a szent ember hátához ért, fehér maradt. A többi szerzetes, kihasználva a rablók rémületét, kiűzte őket a szentélyből. 

Hét nap múlva Szink elpusztult a bánattól, kicsiny lelkecskéje felszállt, hogy megtalálja az idős szerzetes szellemét. Ebben a pillanatban a templom összes macskája átváltozott, és olyanná vált, mint ahogyan ma is ismerjük a burmai szent templommacskát. Így mondott köszönetet Cun Kian Sze istennő. 

A legenda szép, de az igazsághoz tartozik, hogy a birman fajta Francia eredetű. Bár egyes szakértők szerint burmai szerzetesek tenyésztették ki egy eldugott kolostorban, és innen került Franciaországba 1900 körül. 

Mindenesetre a cica gyönyörű

Forras : itt