2018. május 23., szerda

Egy névtelen kiscica emlékirata



Amikor megszülettem, nem tudtam hova, milyen világba kerültem. Semmit sem láttam, a szemeim még nem nyíltak ki, csak a mamám puha, meleg bundájának illatát éreztem, és a testvéreim halk dorombolásának hangját hallottam.

Szerettem odabújni hozzájuk, a mamánk pedig mindig úgy helyezkedett, hogy jól betakarhasson minket vékony kis testével. Hideg volt. Néha az eső is esett, olyankor eléggé vacogtunk, de én mindig legalul voltam, így egész jól bírtam. Sajnos az egyik testvérem nem volt ilyen szerencsés.

Halálát a maminktól tudtuk meg. Nagyon elszomorodtunk, de azt mondta, ne sírjunk, mert akkor észrevesznek. Kik? – kérdeztem. Hát azok, akik tavaly is, meg azelőtt is, meg minden évben… - itt elhallgatott, és inkább megnyalogatta félfalatnyi testemet. Elaludtam. Álmomban gyönyörű bundájú felnőtt cica voltam. Egy kanapén heverésztem a mamimmal és a testvéreimmel. Jó meleg volt a lakásban. A gazdink tappancsos tálkában szervírozta nekünk a finom falatokat, éjszakánként a lábánál vagy a hasához bújva aludtunk az ágyában, reggelenként cicapuszikkal halmoztuk el.
Hogy honnan tudtam álmomban, hogy ilyesmi létezik? A maminknak mesélte a szomszéd perzsa, aki mindig az ablakban ül egy plüss takarón. Arra ébredtem, hogy a mamám remegni kezd, és igyekszik mindannyiunkat maga alá gyűrni. Mi történhetett? Miért reszket a mami? Furcsa nyikorgást hallottam. A fészerajtó nyílt ki. Hideg levegő áramlott be, felborzolta a bundácskámat, a testvéreim pedig úgy megijedtek, hogy cérnahangon nyávogni kezdtek. Két ember lépett oda hozzánk.

Minden évben kétszer leellik ez a kurva dög – mondta az egyik, majd fejcsóválva ránk nézett, és elzavarta onnan a mamánkat. Az ijedtségtől mindannyian elhallgattunk, és szorosan egymáshoz bújva vártuk, hogy mi lesz. Zakatolt a szívünk, én levegőt is alig kaptam. Na, adjad – szólt a másik. Ekkor éreztem, hogy két testvéremet kiemeli az ember, ők pedig keservesen sírni kezdtek. Majd egy csilingelő hangot hallottam, mint az esőcseppek a betonon, és végül néma csend. Hol van a mamám? Hol vannak a testvéreim? Mi történik velünk? És mikor visznek be minket a jó meleg lakásba?

Nem tudtam sokáig gondolkodni, mert engem is megfogott egy erős, hatalmas kéz. Semmi szeretetet nem éreztem az érintésben, nem simogatott, nem dédelgetett, csak fogott. Te, ennek egész jó a színe – hallottam megszólalni az embert. Áh, ez is csak egy korcs, intézd el – kontrázott a másik. Nagyon-nagyon halványan láttam is valamit, mivel a szemeim már elkezdtek kinyílni. Egy nagy hordó volt ott, vagy talán egy tó, nem tudom. És a testvéreim. Istenem, csurom vizesek voltak. Nem mozdultak. Miért nem mozdulnak? Mi történik? Anyaaaaaaa….. zokogtam fel, de abban a pillanatban éreztem, ahogy én is a víz alá kerülök. Nem kapok levegőt. Segítség! Anya, anya hol vagy? Gazdi! Hol a gazdim? Miért nem kapok levegőt? Most meg fogok halni - villant be a gondolat.

 Hát ennyi volt? Tényleg csak ennyi volt? És, és ez a hang, ez, ez tényleg én vagyok? Rájöttem, hogy a tüdőm az, ahogy megtelik vízzel. Égetett. Fájt. Féltem. Iszonyúan féltem. És nagyon egyedül voltam. Még hallottam, ahogy a mamánk a távolban szívszaggatóan sikolt, de már nem küzdöttem. Süllyedtem. Elfogadtam, hogy vége van. Hogy engem már soha senki sem fog szeretni. Simogatni. Puszilgatni. Orvoshoz vinni, ha beteg vagyok. Én már soha senkinek nem dorombolhatok az ölében.

 Még egy nagyot lélegeztem a vízből, és akkor hirtelen minden elfehéredett. Filmszerűen pörgött előttem a vágyott élet, amit soha nem kaphattam meg. Láttam a kanapét, láttam a tálkáimat, láttam újra mindent, amit álmomban. Egy szerető gazdi biztonságot nyújtó ölelését. Végül szívem utolsó dobbanásával minden álmom örökre elmerült a mélysötét semmiben...

Forras : Sicc Magazin - Facebook



2017. szeptember 26., kedd

Rozé cica története


A születésnapomon talátam egy macskát.
Ott tartottam, hogy gazdát keresek neki. A házban élő egyik nő elvitte egy ismerőséhez, majd egy nappal később becsöngetett hozzám, hogy sajnos ott nem maradhat a macska, mert ők nem akarják beengedni a házba, csórikám meg szobamacska lehetett régen, folyton az ajtó előtt nyervog. Kérdezte, hogy nem tudnám-e mégiscsak befogadni.


Ezt már komoly jelnek vettem, és – bár közben találtam egy másik potenciális gazdit – úgy döntöttem, teszünk még egy próbát. A(z időnként) macskaallergiás nagylányomat elhoztam hamarabb az iskolából a napköziből, és allergiagyógyszerrel plusz kálciummal felszerelkezve összeeresztettem a cirmossal. Egy icipici szemkörnyéki pirosságot kivéve semmi tünet nem jött elő. Az egyik legnagyobb akadály elhárult tehát.


A következő a lakás tulajdonosa volt, akinek jeleznem kellett, hogy négylábút szeretnék tartani (a bérleti szerződés elviekben ezt kizárta). A tulaj jó fej volt, azt mondta, ha vállalom a felelősséget a macskáért, és az esetleges kárt megtérítem, akkor részéről nincs akadálya. Hurrá, jöhet az állatorvos! Chip nem volt a macskában, ezt a hiányosságot gyorsan pótoltuk, kapott oltást, féreghajtót, meg gyulladáscsökkentő injekciókat, mert fájdalmai voltak (vagy leesett valahonnan, vagy megrugdosták, ez már sosem derül ki). 

Egy héttel később kiheréltettük, egyrészt a szag miatt, másrészt mert folyamatosan nyávogott és szökni akart. Kapott egy kockás fekhelyet, vettünk kajákat, macskavécét, almot, és később egy hordozótáskát is. (Jelzem, valóban nem olcsó mulatság egy macska.)


Ez a következőkben még inkább megerősítést nyert. Néhány hét múlva a macska alig tudott lábra állni. Az állatorvos már név szerint köszönt nekünk, majd elvégzett egy csomó igen költséges vizsgálatot: gerincröntgent, szív- és hasi ultrahangot, vérvizsgálatokat. Egyik sem mutatott a normálishoz képest eltérést. Újabb drága injekciók következtek, majd a macska szép lassan teljesen helyrejött, és azóta is jól van. (Leszámítva a szaruhártya sérülését, amire szemcseppeket és krémeket kapott.) Az állatorvos a végén kiállított egy „törzsvásárlói” kártyát is nekünk.

A néven sokáig törpöltünk. Én beértem volna a Cirmivel, de a család ezerrel tiltakozott ellene. Az oltási könyvbe végül a Rozé név került. Mert az olyan „félig vörös”, mint a macska, és kedveljük. Rozé egyébként bújós-dorombolós-hízelgős kis dög, levette a lábáról az egész családot. Sokszor kell vele játszani, kergetőzni, de bújócskázni is szeret: ilyenkor végigoson a lakáson, és ha megtalál, megijeszt. Megrázza a fejét, felugrik a kanapéra, majd elszalad. Van, hogy derült égből egyszer csak a lábamra ugrik, majd elfut. 

Legtöbbször azonban összegömbölyödve alszik vagy a takarón, vagy a radiátor melletti bőrönd tetején. (Azon sem lehet nem röhögni, amikor a macska a lehető „legjobb” pillanatban hány az ágy mellé vagy veri le az éjjeliszekrényről az orrsprayt.)


Sajnos a kanapé karfáján a huzat kezd bolyhosodni, nem lehet lebeszélni róla, hogy azon élesítse a karmait. A papírzacskók és a dobozok szintén olyan mágikus erővel hatnak rá, hogy azonnal belebújik, ha talál egyet, és fel van háborodva, ha kitessékeled a bevásárlószatyorból. 

A soványan talált macskát sikerült felhizlalni jófajta „táppal”, most már oda kell figyelni, nehogy Garfield legyen belőle. A gyerekek minden nap megbeszélik, hogy ki adjon neki vacsorát, és hajlandóak időnként az almot is kitisztítani.


Ha a hétvégét nem itthon töltjük, fogom a hordozótáskát, belecsatolom Rozét, és megyünk. Az autóban békésen alszik, más lakásban és az irodában is otthon érzi magát. Talán még sátrazni is elvisszük nyáron. Ő a „legkisebb közös többszőrös”. Nem bántam meg, hogy megtartottuk a papagáj meg a hörcsög mellett, a kezdeti nehézségek ellenére boldoggá teszi a napjainkat. Mert macskák nélkül lehet élni... de nem érdemes.

Forras : itt...

2017. július 30., vasárnap

Az 5 legmérgezőbb étel a macska számára


A macska mindig képes könyörögni egy kis ételért, de legyünk óvatosak, mert egyes ételek mérgezőek lehetnek számára. Az általunk fogyasztott ételből a macskáknak adni nem valami okos dolog, mert az elveheti az étvágyát, így a saját eledele már kevésné lesz kívánatos őkegyelmének. És ha még ráteszünk egy lapáttal és a saját tányérunkból adunk a macskánknak, csak bátorítjuk a további könyörgést.


1. A csokoládé

A csokoládé mérgező a macskák számára, mivel a csokoládés és a kakaó is tartalmazza a teobromin nevű alkaloidot, amely mérgező hatással bír a macska szervezetére. Ha rendszeresen fogyaszt csokoládét kedvencünk, akkor annak az eredménye hányás, hasmenés, láz, roham, kóma vagy akár halál is lehet.


2. A hagyma és a fokhagyma

A hagyma és a fokhagyma mérgezőek lehetnek a bennük lévő N-propil diszulfid miatt. Ez az anyag vérszegénységet okozhat, mivel hatására szétesnek a vörösvérsejtek. A hagyma még a fokhagymánál is mérgezőbb, tehát tartsuk távol mindkettőtől a macskánkat. Vigyázzunk, hogy a húsokban is lehet hagyma vagy fokhagyma, ezért olvassuk el figyelmesen a címkét!


3. A burgonya családjába tartozó nyers zöldségek

A zöld paradicsom egy glikoalkaloid szolanin-nek nevezett anyagot tartalmaz, ami a macskákra nézve mérgező. Ez az anyag a burgonyafélék családjába tartozó növényekben van jelen, mint például a paradicsom, burgonya, paprika, chilli paprika, padlizsán, petúnia vagy a halálos nadragulya (belladonna).  Ha teljesen meg van érve vagy meg van főzve a zöldség, ezek az összetevők nem jelentenek gondot a macska emésztésének. De nyersen semmiképpen se adjunk nekik belőle. Ezeknek a növényeknek a levele és a szára nagyon mérgező és emésztőrendszeri fájdalmakat és agresszív tüneteket okozhat.


4. A szőlő

A szőlő is mérgező lehet a macskáknak. Kerüljük a szőlőt vagy akár a mazsolát is, hiszen az is ugyanolyan anyagokat tartalmaz mint a szőlő.


5. A koffein

Bármilyen koffein tartalmú termék mérgező lehet a macskák számára. A koffein felélénkíti az idegrendszert és reszketést, hányást vagy hasmenést okozhat. Ez az az 5 étel, amelyet nem kerülnünk kellene. Főleg, ha a macskánknak valamilyen ételt nem bír a szervezete, ezek akár mérgezőek is lehetnek. Nagyon sok laktóz intoleranciában szenvedő macska van. Az ételmérgezést a hányás, hasmenés, láz, letargia, görcsök, kiütés vagy roham jelezheti. Ezek a tünetek a mérgező étel elfogyasztásától számított 12 órán belül megjelennek. Azonnal forduljunk  állatorvoshoz, hogy megelőzzük a további komplikációkat! Tartsuk meg a listát a mérgező anyagokról és adjuk tovább azoknak akiknek háziállata van!


Mivel ne etessük még a macskánkat? Tiltólista

• Olyan tápokat ne adjunk a macskának, ami nem kifejezetten neki készült

• Csirkecsont és halszálka

• Kakaó (a csokoládés és a kakaó is tartalmazza a teobromin nevű alkaloidot, amely mérgező hatással bír a macska szervezetére)

• Alkohol

• Savanyúság

• Földimogyoró

• Füstölt és fűszerezett kolbászfélék

• Szalonna

• Lekvár

Forras : itt...

Búcsú egy igaz baráttól - akinek történetesen négy lába volt


Alig három hónapja történt. 16 éves volt. Egy igazi harcos, de már nagyon beteg. Harcolt volna még, de eljött az ő ideje. Ez az a pillanat, amire sosem lehet felkészülni.


Csendben ég a gyertya a tv mellett. Három hónapja, hogy nem hallom már a kis tappancsait, amint robog fel a lépcsőn."Hékás, etess már meg!" Nézem a lagymatagul táncoló fénysugarat, amint megvilágítja a hátramaradt emlékeket. Fényképek, ennyi maradt meg nekem belőle. És persze 16 év megszámlálhatatlanul sok közös pillanata.

Ennyit kaptunk az élettől. Soknak tűnik, mégis olyan fájdalmasan kevés idő ez. Kegyetlen dolog, mégis hálás vagyok, amiért ennyi idő is megadatott nekünk. 10 éves lehettem, amikor keserves sírásra lettem figyelmes. Egyedül, félve panaszkodott a házunk melletti mezőn. Tisztán emlékszem a hangjára. Nagyjából tenyérnyi méretű lehetett, fázott, és nagyon éhes volt. Egymást néztük, és tudtuk: itt kezdődik el a mi közös életünk.



Másképp szeretjük a családunkat, a kocsinkat vagy épp a reggeli kávénkat. Elmorzsolunk egy könnycseppet, amikor a kedvenc bögrénk atomjaira hullik a padlón, vagy amikor elhagyjuk az imádott kulcstartónkat. Mégis sokan nem értik meg ezt a fajta szeretetet, azt, hogy mi elmondhatatlanul szeretjük négylábú társainkat.

Gyerekkoromban, a szüleim válásának idején sokszor éreztem magam magányosnak. Ő pedig el sem mozdult mellőlem ilyenkor. Szüntelenül dorombolt az ölemben - néha a legképtelenebb helyzetekben. Emlékszem: egyszer a pizsamámba pólyáltam, majd függőágyként az íróasztalomhoz rögzítve ringattam a lábammal, miközben a matek házimat írtam.

Ő pedig csak hálásan dalolta: "Köszönöm, hogy aznap megtaláltál."

Sokszor elfelejtjük, mennyit is jelentenek ezek a kis lények. Nem lehetek elég hálás neki, hogy másfél évtizedig ott volt mellettem. Barát volt és tanító egy személyben. Az általános iskolától a felnőtt élet kapujáig hűségesen kísérte minden léptem.


Az állataink némán, szavak nélkül tanítanak bennünket. Hűségre és feltétel nélküli, önzetlen szeretetre. Mert ők velünk maradnak akkor is, ha elviselhetetlenek vagyunk. Nem tesznek megjegyzést, ha egy 20 órás műszak után még mindig halomban áll a tegnap esti mosatlan. Velünk örülnek, amikor valami jó dolog történik az életünkben, és mindent megtesznek, hogy felvidítsanak, ha eltörik a mécses. Mi pedig felelősséggel tartozunk értük, pont úgy, ahogy a családtagjainkért. Hiszen ők is azok, a családunk részei.

Hosszú hónapok gyengélkedése után pillanatok alatt mondta fel szervezete a szolgálatot. Ott voltam vele az utolsó lélegzetvételéig, ahogy ígértem. Ez volt a minimum, amit megérdemelt azok után, hogy a társam lett. Utálom, hogy csak ennyit adott nekünk az élet. Reméltem, hogy egyszer még az én gyermekemnek is ő fogja megmutatni, milyen fontos is az állatok szeretete.

Kuti Timi                                                    (Picúr cica 2001-2017)    

Forras : itt...                                                  

Hamisak-e a macskák?


Aki huzamosabb ideig együtt él egy macskával, könnyen megismerheti annak szokásait.


Baj csak akkor van, ha olyan ismerősök jönnek látogatóba, akik nincsenek tisztában az állat sajátosságaival, nem tudják, mit szeret, és mire reagál mérgesen. Nemigen akad olyan cica, amelyik minden további nélkül engedné, hogy egy ismeretlen megsimogassa. Egy-egy vadabb macska pedig akár a karmait is kimereszti a kéretlen kedveskedéssel szemben.

A macska sosem támad figyelmeztetés nélkül, előtte a fülét hátracsapja, és prüszkölve fújtat. A macskákhoz értő ember nem is próbál meg közeledni egy idegen cicához, hanem nyugodtan megvárja, míg a kíváncsi állat maga jön oda. Ilyenkor a macska szemébe kell nézni, majd kezünket lassan tartsuk az orra elé, hogy lehetősége legyen alaposan megszaglászni azt. Ha a megszagolt idegent rokonszenvesnek találja, magától is az ölébe telepszik, és hagyja, hogy simogassák.


Az ismerős embereket a házimacska is egészen másként fogadja. Az ajtónyitás zajára farkát magasra tartva siet gazdája elé, hogy hangosan dorombolva üdvözölhesse. Előszeretettel dörzsöli pofiját, homlokát és az oldalát az ismerős lábához. Gyakran még fel is ágaskodik, mert így közelebb kerül a simogató kézhez, utána persze rendes macskához illően alaposan megmosakszik. Az ilyenfajta nagyszabású köszönési ceremónia a testi szagok kicserélése miatt fontos a házimacskáknak.

Halántékukon és a szájuk szögletében különleges illatmirigyek találhatók, melyek váladékával rendszeresen bedörzsölik bundájukat. Törleszkedésükkel mintegy „beparfümözik” a gazda lábát, miközben ők maguk is felszedik az ember illatát. Az ezt követő tisztálkodás során nyelvükkel még egyszer, igen intenzíven felfogják a kellemes szaganyagokat.


A kevésbé érzékeny emberi orr számára a cica testének illatai felfoghatatlanok. Egymással baráti viszonyban lévő macskák szívesen dörgölőznek össze, mert így és a nyalogatás révén átadják egymásnak illatukat. A cicák világában a szagoknak, illatoknak óriási jelentőségük van, így számukra fontos, hogy valamennyi ismerősükkel „szagkapcsolatot” is létesítsenek.

Az ilyenfajta testi kapcsolat része az a sokszor félreértett gesztus is, amikor a macska picit beleharap a simogató kézbe. A gazdát könnyen meglepheti az ilyen támadás, és érzékeny bőrünket kellemetlenül megsérthetik az állat éles fogai. A cica egyáltalán nem akar fájdalmat okozni, csupán így kívánja benyálazni a kezünket, mivel úgy gondolja, hogy mi is valamiféle „nagy macskák” vagyunk, akiket el kell látni a megfelelő illatanyaggal.


Úgy tűnik, a macska gyakran macskának tekinti szeretett gazdáját, és úgy viselkedik vele szemben, mint ahogyan a kiscicák viselkednek a Kép macskamamával. Ennek tipikus példája a hasdögönyözés, a macska gazdája pocakjára telepedve a jobb és a bal mellső lábával felváltva „dagaszt”. Az újszülött cica éppen így mozgatja lábacskáit, ha anyja mellett fekve a meleg és meghitt fészekben tejet szeretne szopni. Ez a kellemes emlék támad fel a macskában a gazda hasán ülve, még akkor is, ha már rég nem számít kiscicának.

Sok macskatulajdonos azonban nem kedveli különösebben ezt a játékot, mivel ilyenkor a karmok is előcsusszanak, és kellemetlenül bökdösik a bőrt. A macska roppantul zavarba jön, ha a megkarmolt ember egy gyors mozdulattal kipenderíti az öléből, hiszen a simogató kéz ugyanolyan érzést keltett benne, mint egykor mamája tisztító nyalogatása.

Forras : itt ...

A macska az iPadhez bújva alszik – amikor megértettük miért- megkönnyeztük


Akinek már volt több háziállata, tudja, hogy az állatok mennyire kötődnek egymáshoz. Ez a történet Charlie kutyáról és legjobb barátjáról szól – egy macskáról, Scoutról.


Amikor a cica a családhoz került, azonnal Charlie legjobb barátjává vált. Mindig együtt aludtak. Együtt ettek, és Scout mindig ott akart lenni, ahol Charlie volt.

Két héttel ezelőtt azonban Charlie meghalt és a macska magára maradt. Elveszítette a legjobb barátját. Most egyedül kell ennie és aludnia, és Charlie fülei, amelyeket úgy szeretett szagolgatni, már nincsenek ott. Charlie mindig olyan kedves volt Scouthoz, annyit játszott vele, amennyit csak akart. Kedves és türelmes volt. Hagyta, hogy a macska irányítsa és mindig a lehető legjobbat akarta neki.


Charlie és a Scout gazdái úgy döntöttek, hogy az iPadet az ágyra helyezik, és képeket és videókat játszanak Charlieról. Ez óriási hatással volt a macskára, csak ül és nézi a képeket minden nap, majd odabújik és a régi barátja mellett alszik el. Eszünkbe jut, hogy vannak akik úgy vélik, hogy az állatoknak nincsenek olyan érzései, mint az emberek.


Charlie és macska csodálatos barátságának története több ezer embert hatott meg világszerte.

Forras : itt...

Üldögélő cicák


Lazán figyeli a járókelőket

Ők ketten leírhatatlan pózban várakoznak

Ebben a dobozban egyértelműen így kell ülni és kész.

Nem tudjuk eldönteni, hogy a szfinx tekintete, vagy a fehér cica mozdulata a zavarbaejtőbb.

Szióka, beszállsz mellém egy kis wellnessre?

A baloldali sem semmi, de a széken ülő valami hihetetlen!

Igen, játszom, na és?

Ilyen pózok nincsenek!

Francba, hogy megint reggel van!

Mintha emberek lennének.

Már csak popcorn kell.

A profik a farkukat is belekomponálják a testtartásba.

Ő így pihen.

Létezik, hogy ezek a pózok kényelmesek?

Mikor kezdődik a meccs?

A cica méreteit elnézve, szerintünk ő máshogyan nem is nagyon képes ülni.

Forras : itt...