2016. április 28., csütörtök

Egy menhelyi kiscica története


A nevem Bolyhos. Egy nőstény vagyok fehér és narancsos szinű szőrzettel. Sosem volt családom és sose volt senkim.

 Születésemtől menhelyen éltem és bármennyire is akartam, hogy valaki befogadjon...sose akartak. Egészen 4 évig voltam -számomra- börtönben. De egy nap minden megváltozott.
A szokásos kis sarokban pihentem. Már nem is vártam, hogy aki betéved az ajtón, az el is vinne engem. A menhelyen dolgozó Mária(,aki nem túl rendes) behozott közénk egy új kiscicát. Egy him volt. Egy kicsit idősebb lehetett nálam, de nem sokkal. Mikor bedobta a dolgozó őt..eléggé meglepődtem, mert ez a macska odajött hozzám és mindenfélét kérdezett:
-Szia! Te honnan jöttél? Mióta vagy itt? És én csak most jöttem, szóval még arra lennék kiváncsi, hogy: Itt mi a kaja?
Biztos látta rajtam az elkeseredést, mert megakadt a hangja.
-Hé, jól vagy?
-Persze, persze...- hazudtam.
-Te is ennyire utálod ezt a helyet?-kérdezte.
-Hát, igen. Várj! Te is?
-Igen..gyűlölöm!-dörmögött.
-Te már jártál itt?
-Hogy jártam-e itt?? Persze! Máshol sem vagyok, csak itt!
Ezen a mondatán eléggé meglepődtem. Ő is olyan, aki elszökik valahonnan és viszik is vissza, majd újra kisurran és az egész kezdődik elölről? Úgy gondoltam megkérdezem tőle:
-Te az az elszökős fajta vagy?-kicsit féltem.
-Mondhatni..és innen is elszököm, az biztos!
Hmm... nagyon biztos magában.
-Jönni akarsz velem?-kérdezte és ettől leesett az állam.
-Hogy-Hogy-hogy én??- dadogtam.
-Persze! Jól esne egy társ! És hidd el: megtanitlak a bujkálás mesterségére!

Itt elnevettem magam.  Hihetetlen, hogy elszökünk.
-És mikor?-kérdeztem.
-Ma este még befaljuk a vacsit és éjjel lelépünk. Ó! Ne haragudj.. neked mi a neved?
-Bolyhos. Neked?
-Fürge.
Meg is értem, hogy miért.
-De most aludj. Éjjel kell az energia.-figyelmeztet.
- Rendben. Jó éjt Fürge!
-Neked is!


Ezzel az érzéssel aludtam el: Hosszú éjszaka elé nézek. Örülök, hogy Fürge itt van és kalandossá teszi az életem. Pár óra alvás és egy új világba lépek. Ma éjjel minden megváltozik.


Forras : itt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése