Ha van macska, melyet gazdája örökké siratott, az biztosan Ménine. A XVIII: század Párizsában a szürke, aranyszemű nőstény cica hét évig volt Lesdiguiéres hercegnő, Paule de Gondi szemefénye.
Az akkor divatcicával, az angórával mit sem törődve, egyedül Ménine, korai özvegységének egyetlen vigasza érdekelte. A cicáért bármire hajlandó volt. Ezt elvesztése után is bizonyította. A sírfeliratot egy híres abbé készítette el. Majd egy szobrászművész fekete márványból faragta ki a cica mását, amely fehér márványpárnán nyugodott. A mauzóleum a Zamet-Lesdiguiéres-palota kertjében kapott helyett. A hercegnő sosem heverte ki Ménine elvesztését, és egyetlen macska sem pótolta, derítette fel magányos éveit.
Coypel metszetének segítségével képet alkothatunk, arról, hogy milyen is volt az egyáltalán nem szokványos emlékmű. A hercegnő halála után a palotát eladták, és teljesen lerombolták.
Amikor a XIX. Században lefúrtak a IV. Henrik sugárút alá, rábukkantak a híres mauzóleumra a palota maradványai között. Senki nem tudja, kié lett a magányos hercegnő cicája iránti érzett, határtalan ragaszkodásának tanújele…
Forras : itt
Hát igen.... kicsit se csodálom. :-((
VálaszTörlésAz én eredeti madárkáim itt vannak velem a kisszoba erkélyén, egy hatalmas virágládában eltemetve - de ha hercegnő lennék, nekik is mauzóleumuk lenne. Minimum.