Aranyosi Ervin: Olyan kicsi
Olyan tanácstalan vagyok!
Hogy nőttek meg úgy a nagyok?
Vajon mit kellene tennem?
Talán többet kéne ennem?
Vagy tán többször másszak fára,
a nagyságnak ez az ára?
Ki adhatna jó tanácsot?
Olyan kicsi vagyok, látod?
Aranyosi Ervin: Akit rád bíztak…
Felnézek rád, mert tisztellek,
s azért mert nagyobb vagy!
Lenézel rám, s látom, hogy a
szemeid ragyognak.
Jó vagy velem, gondoskodó,
jó, hogy veled élek.
Panaszkodni nincs is okom,
így inkább mesélek.
Képzeld el, az ablak alatt,
az utcán mit láttam.
Az esőben ült egy cica,
– nagyon megsajnáltam!
Látszott rajta, nagyon éhes,
és gazdája sincsen.
Hálás vagyok, hogy nekem van:
– rád bízott az Isten…
Aranyosi Ervin: Cicaágy 2.
Kaptam én egy gyerekágyat,
erre érzett szívem vágyat.
A kisgazdám már kinőtte,
cicaágy lett hát belőle.
Kényelmes, az talán látszik,
csak egy kedves kéz hiányzik,
aki végig simogatna,
aki szeretetet adna.
Ezért, mikor kedvem támad,
elhagyom a cicaágyat,
felkeresem az ő ágyát,
simogassa a macskáját!.
Néha jó az egyedüllét,
amikor csak csendben ülnék,
ám ha társaságra vágyom,
felkeresem kis barátom!
Aranyosi Ervin: Hála macska módra
Dalt dúdolok, dorombolok,
hálás vagyok néked.
Simogattál, s a kezeddel
szívemet elérted.
Ezért szeret a te macskád,
ezért vagy jó nála,
kényeztess még, s eljut hozzád
szívemből a hála!
Aranyosi Ervin: Taníts meg repülni
Hej pillangó, pillangó,
taníts meg repülni.
Unok mindig egy helyben,
az ablakban ülni.
Kértem már egy madártól,
s közben éhes lettem,
így a madár megijedt,
s elrepült helyettem.
Hej pillangó, pillangó,
te nem vagy veszélyben,
csak mutasd meg, hogy szálljak
a csillagos éjben.
Magas fára ülnék én,
szállnék ágról ágra,
szűk világom nyílna ki,
szélesre és tágra.
Hej pillangó, pillangó,
taníts meg repülni.
Nem tudom, hogy szárnyak nélkül
fog-e sikerülni?
Aranyosi Ervin: Önkiszolgálás
Itt kell annak lennie,
mert ide szokta dugni!
Megtömöm a pocakomat
s elmegyek aludni.
Nem várom ,hogy kiszolgáljon
a gazdám, ha fáradt,
megkeresem a desszertet,
s elveszek egy párat…
Aranyosi Ervin: Cica voltam álmomban
Álmomban kismacska voltam,
aprócska kis szőrpamacs.
Gombolyaggal kergetőztem,
mibe belemar a mancs.
Ütögettem, terelgettem,
messze gurult énnekem,
hosszúra nyúlt, vicces fonal,
amilyen az életem.
Álmom elszállt, felébredtem,
– jé, tényleg macska vagyok!
Visszafekszem álmodozni,
úgyis cica maradok!
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése