Nyári cica voltam, azt hiszem...2006 augusztusban születtem!
Gazdim a kapujuk el?tt talált rám! Magam sem tudom, hogy kerültem oda...a kapu el?tt sírtam éjszakákat, mert éhes voltam és a szomszéd csíkos macsek bántott, de egy szeret? gazdi talált rám, bevitt a jó meleg házban, finom ennivalót kaptam és az ölében simizett míg el nem aludtam! Nagyon szerettem ott lenni, 4 boldog évet töltöttem együtt a családommal, pajkos voltam, harcias és lehet, hogy kicsit kényes :D
Sokat játszottam "mostohatesómmal", de bevallom sokszor voltam féltékeny rá, mert a gazdi neki is megengedte, hogy velünk aludjon. Imádtam a karácsonyokat, mert mikor beültem a fa alá az ajándékok közé, akkor boldogan emlékeztem vissza, hogy a gazdi ajándék volt nekem, én pedig ajándék voltam a gazdinak. A nyár volt a kedvencem, hiszen rengeteg bogár és felfedezni való várt a f?ben és a bokrok között. Az idei nyár is szép volt,de aztán megbetegedtem és nem voltam elég er?s ahhoz, hogy meggyógyuljak, hiába ápolt és szeretgetett a gazdi. Egyik nap gyengének éreztem magam és felmentem a gazdi szobájába, leheveredtem a székébe és ott aludtam egész nap és egész éjjel. Szombaton átszöktem a szomszédba, de még gyengébb lettem és nem tudtam hazamenni. Sírni kezdtem és szerencsére a gazdi meghallotta és megkérte a szomszéd bácsit, hogy segítsen hazajutnom. Boldog voltam, hogy ott vagyok, ahol igazán szeretnek.
Furcsa volt...nem voltam éhes, pedig azel?tt bármit fel tudtam volna falni, ami finom falat. A gazdi hiába kínált a sok finomsággal, én aludni akartam, mert fáradtnak és gyengének éreztem magam.Másnap meglátogattuk az állatorvos nénit...nagyon féltem, nem szerettem sohasem oda menni és én csak aludni szerettem volna, de nem engedték. A doktornéni megszúrt, ami kicsit fájt, de aztán jobban lettem...sok fincsi tejet ittam, de egyre gyengébbnek és fáradtabbnak éreztem magam. A gazdii sírt és kért, hogy gyógyuljak meg és legyek er?s cica...de hiába próbáltam nem ment, egyre gyengébbnek éreztem magam. De a gazdi szeretett. Ha sírtam mindig megsimogatott, ez nagyon jól esett. Éjjel-nappal vigyázott rám és tudtam, hogy nagyon szeret. A 8-ik napon már a fejem sem bírtam felemelni, de ha sírtam a gazi tudta, hogy inni szeretnék, aztán sokáig simogatott, szeretgetett, de egyre gyengébbnek éreztem magam.
2010.09.17.-én hajnalban meghaltam!
Nyávogtam és kértem, hogy simogasson a gazdi, mert nem akartam egyedül lenni...féltem.És ? simogatott minden szeretetével. Megnyugodtam, pedig féltem attól, ami eljött értem, ami hívott...féltem elmenni, mert kicsit fájt. De a gazdi simogatott, babusgatott és megnyugtatott, aztán egy id? után nem mozdultam, majd rúgtam a kicsi lábammal, de a gazdi újra és újra simogatott és megnyugtatott... lassan leállt a légzésem és a szívecském...egy utolsó nagy sóhaj hagyta el a kis testem és megkönnyebbültem, már nem fájt semmi és minden jó volt nekem. A gazdi nagyon sírt, ölelt és simogatott, hiszen nagyon szeret és tudom nagyon hiányzom neki, de én már nem tudtam dorombolva megköszönni neki, mert a mennyországban vagyok és nekem jobb itt, de majd egyszer, amikor a gazdival újra találkozunk, akkor én újra dorombolhatok neki.
/Nagyon hiányzol Mucikám! Örökké szeret a te gazdid!/...hudak.emoke -től
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése